1.0Élet, kezdőknekhttps://eletkezdo.cafeblog.huleoniehttps://eletkezdo.cafeblog.hu/author/leonie/<p><img class="size-large wp-image-143 aligncenter" src="https://eletkezdo.cafeblog.hu/files/2019/07/pexels-photo-941555-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /></p> <p>Mikor belevágtam a harmadik X-be, azt hittem, hogy a pasikeresés lesz a legnehezebb feladat a napjaimba. Aztán jött az élet, ahogy szokott, jó ízesen képen röhögött, ha jól láttam még be is mutatott nekem, és most úgy néz ki, hogy ideje átállnom a társkeresőkről az álláskeresőkre. Mondjuk, minden rosszban van valami jó: ebben az esetben már több "randit" sikerült összehoznom, mint a Tinder berkeiből. De az igazi még mindig várat magára...<br /><br />Tényleg olyan ez, mint a randizás: kezdetnek előkaparja az ember lánya a legjobb fotóját ("Kit érdekel, ha ezer éves? Akkor még kedvesnek és lelkesnek tűntem!"), rávágja az adatlapjára (vagyis az önéletrajzára), leírja a legfontosabb tudnivalókat, kihagyva a kínos részleteket az előző <del>kapcsolatáról</del> munkaadójáról, aztán feltölti azt az oldalra, ahol a kereslet meg a kínálat találkozik, aztán jobbra húzások helyett jönnek a Jelentkezem gombok.</p> <p>Egy szavam nem lehet, viszonylag sok HR-osztályon turnéztam mostanában. Jó esetben. Nem mindig volt HR. Sőt, itt-ott még osztály sem. </p> <p>Azt hiszem, a memóriámba pontosan beleégett az a pillanat, amikor a XV. kerület egy mellékutcájába fordultam be. Nem vagyok az a típus, aki azt mondja, hogy a körúton túl már a vidék mezői terülnek el, de kicsit beleborzongtam, hogy ha már a nyári napsütésben is úgy néz ki a környék, mintha a Walking Dead legutóbbi évadát forgatták volna ott, akkor milyen lenne egy sötét, rideg, decemberi estén hazacsoszogni onnan. De ne legyünk előítéletesek! Lehet, hogy maga a hely meg emberünk, akihez mennem kell, fantasztikus lesz. (Jaj, Leo, te kis naiv...)</p> <p>Egy életunt fazon várt, aki inkább tűnt hentesnek, mint egy komoly lakberendezési cég vezetőjének, beterelt a nyolcvanas évekből (Vagy talán az őskorból?) ránk maradt öreg irodaházba, egy hosszú, sötét folyosón kísért, még ilyen jó kis filmesen villogott is a neon felettünk, majd leültetett a dohos irodájában és kezdődött a kihallgatás.</p> <p>Ki vagyok? Teljesen. Mit csináltam eddig? Hát anyám szerint kellett volna már rég fognom egy öreg milliomost, de mivel nincsenek meg hozzá a testi adottságaim, avagy három bombanőt is kitennék, inkább újságírásra meg később marketingre adtam a fejem. Miért pont velük szeretnék dolgozni? Hát, erre fogcsikorgatva sem tudtam jó választ adni, így el is váltak csakhamar az útjaink. Hazafelé taxival mentem.</p> <p>Aztán pont pár napja történt, behívtak egy menő kis céghez, az irodájuk a 33-as szám alatt volt található, azaz pontosabban, egyáltalán nem volt található, ugyanis a kereszteződés egyik felén még a 31-es szám díszelgett, a másikon meg már a 35. Néztem is, mint Pistike az IMAX-ben, aztán befordult mellettem egy srác, aki sporttáskát cincált. Ez. Az. Sporttáska. Ugyanabban az épületben van egy edzőterem is! </p> <p>Csak remélni tudom, hogy a srác nem vette magára a dolgot, hogy elkezdtem követni, egyáltalán nem volt az esetem (bár mint tudjuk, mostanában egy emberre korlátozódik az esetem épp) és szerencsére, jó helyre is vezetett.<br /><br />Vagyis... a jó azért elég képlékeny fogalom. A hely maga egészen más volt, mint az előzőnél, kedves, mosolygós hölgy bevezetett az ügyvezetőhöz, aki cirka 160 centi lehetett. Végigmért tetőtől talpig a találkozásunkkor és azt hiszem, úgy döntött, valamivel kompenzálnia kell a laza 30 centi különbséget, ami köztünk adódott, úgyhogy a pasi úgy döntött, minden szavamba bele fog kötni. Mindbe. Szerintem még azt is megkérdőjelezte, hogy az-e a nevem, amit mondtam. És végén jött a nagy döfés. Hozta a laza start-upos főnököt: "Tudod, az a helyzet, hogy rád nézek és nem látom benned azt a lazaságot, ami mindannyiunkban megvan itt. És azt sem érzem, hogy egy hullámhosszon lennénk, pedig az nagyon fontos a coachom szerint." </p> <p>Vajon, ha szereztem volna neki egy kis sámlit, az segített volna neki egy hullámhosszra kerülni? Azt hiszem, ezt már sosem tudjuk meg...</p> <p> </p> <p> </p>richhttps://eletkezdo.cafeblog.hu/files/2019/07/pexels-photo-941555-150x150.jpeg150150