Az a nagy helyzet, hogy a nagy romantikus álmok, mint egy dunyha, elterültek rajtam és hiába próbálok kivergődni a nehezedő súlyuk alól, mert szól az ébresztő, hogy “ezt benézted kisanyám”, mégis kérnék még 5 percet. Hogy lefordítsam, Az Ügynök után most valahogy mindenki hendikeppel indul, aki próbálkozna nálam. Ugyanakkor, a múltkor leírtak körülbelül már egy hónapja történtek és azóta se híre, se hamva James Bond barátunknak, tehát nincs mit tenni, elő kell húzni azt a bizonyos társkeresőt és végigolvasni a leveleket.
Mikor létrehoztam a profilomat, igazából csak pár alapadatot adtam meg, felraktam életem fotóját és valahogy el is feledkeztem hosszabb leírást készíteni magamról. Emiatt, persze, többen is megdorgáltak. Úgyhogy első tanulság: ha valamiféle mazochizmusból társkeresőoldalak használatára adnád a fejedet, mindenképp írj bemutatkozó szöveget. Vagy ne. És ez máris segíteni fog a szelektálásban, de ne rohanjunk ennyire előre.
Gondoltam, egy-két nap telt el, pár üzenettel csak megbirkózom. Aztán megnyitottam az oldalt: 28 üzenet, 216 megtekintés. Ez hosszú estét jelent némi vörösborral és iróniával karöltve.
“Szia.”
Minimalista, ez tetszik.
“Mi kitesszük itt szívünket-lelkünket, te meg még egy normális bemutatkozást sem írsz. Komolyan gondolod te ezt az egészet? Az itt lévő emberek hosszútávú kapcsolatokat keresnek, nem lehet máris titkolózással nyitni! És különben is ez annyira nagyképűség (…) Persze, nem rosszból mondom, azért megismernélek.”
Egy bekezdésen belül komolytalannak és nagyképűnek hívott. Tuti ő lesz a nagy Ő.
“Nem kertelek, megdöngetnélek.”
Nem.
“Egész szép lennél, de a szüleid vajon megtanítottak mosolyogni?”
Igen.
“Lenne kedved meginni valamikor egy forrócsokit?”
Na, jó, lássátok, hogy nincs kőből a szívem, azért ez cuki. Bár sanszos, hogy a téli szezonból maradt sablon.
“Gabi vagyok, téged hogy hívnak?”
Megnézte vajon a profilomat? Költői kérdés, persze…
“Kicsit homályosan látok a fájdalomcsillapítóktól, de egész jól néz ki a kisasszony!”
Ezt. Nem. Lehet. Fokozni.
Ez csak a krémek krémje. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem írtak életképes egyedek. És abszolút végigolvasok mindenkit, megnézem az adatlapjukat, egyáltalán nem egósimogatást várok. Már most látom, hogy lesz is olyan, akinek válaszolni fogok (nem, még mindig nem a letolós pasinak…), de valahogy érzem, hogy nem ez a módszer lesz az, ami be fog válni nálam. Jobb is lesz bezárni az internetet, még mielőtt újabb gyöngyszemre akadnék…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: