Mi van a rózsaszín felhővel? Köszöni szépen, továbbra is a szokásos helyén, a fejemben tanyázik. És most hogy kijött a tavasz, minden eddiginél veszélyesebb. A kis romantika-szörny mindig lecsap, ha gyenge pillanatomban talál. Először csak egy bárgyú vigyor jelenik meg az arcomon, aztán ha nem vagyok elég óvatos, pár perc múlva már retro Backstreet Boys dalokon élek. Na jó, ilyen mélyre még én sem süllyednék.
Tény és való, hogy nem adtam fel a vattacukor álmom, hogy idén megtaláljam az igazit. Vagy legalábbis valaki nagyon hasonlót. Tudjátok, Bödőcs Tibor mondta, hogy nagy ő csak egy van, de nagyon sok a betűtípus.
Csak egy kis időre van szükség, semmi másra. Egy gikszer van csupán. Ma megkaptam Timitől az esküvői meghívót, ami két főre szól. Kettőre. Egy párra. Nekem még a zoknijaim sincsenek párban, nemhogy a gazdájuk!
Gondolom, mondanom sem kell, Timi jóval optimistább, mint én. Öt hónap van hátra. Öt. Az barátok közt is kábé 150 nap, vagy talán még annyi sem. 3600 óra, 216 000 perc. Te gondolkodtál már azon, hogy hol leszel ennyi idő múlva? Látom, hol kellene lennem, de kicsit megrémiszt a távolság a jelen meg a jövő közt.
Különben is, hol kellene kezdenem? Mennyi vizet meg napfényt kell adni egy pasinak? Merre lehet levadászni egy jobb példányt?
Azt mondjátok, túlzásba viszem az aggódást? Lehet.
Az viszont biztos, hogy eldördült a startpisztoly, újra. És egészen biztosan nem fogok egyedül állni azon a bizonyos nagy napon. Úgyhogy ezennel újra megnyitom a kis emberkísérletemet, melynek célja, hogy helyrerázzam az életemet. Egyedül és közben megtaláljam azt, aki még egy kicsit teljesebbé teszi azt. A Tinder, a terápia és fogyókúrák istene legyen velem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: